Illés Ferenc

 

(Újkér 1832-1911) Rövid ideig nevelő volt, majd Karácsfára került, mint káplán, később, mint id. adminisztrátor (1855-1856). Pinkafőre került (1856-1864), hol Veinhofer Józsefnek volt káplánja. 1864-ben elnyerte a nagyszentmihályi plébániát, 1867-ben ker. esperes lett, 1876-ban szentszéki ülnök, 1887-ben tb. kanonok, 1894-ben székesegyházi kanonok, zsinati vizsgáló, 1902-ig az egyházm. nyugdíjintézet igazgatója s a Sz. Imre Egyesület pénztárának kezelője, 1902-ben őrkanonok, s u. a. évben a Bold. Szűz Mária hegyéről nev. c. apát, 1905-ben éneklőkanonok, 1907-ben nagyprépost és a püspöki szentszék h. elnöke, 1909-ben megkapta a bolgár nemzeti érdemrend közép keresztjét.